Az antropocén: új földtörténeti korszak, amely nevét az emberről kapta. Az ember jelenléte bolygónkon az utóbbi évezredekben meghatározóvá vált, a legutóbbi néhány száz évben, különösen az ipari forradalomtól kezdve pedig döntően befolyásoló tényező lett, ami a környezetben és a Föld rendszereiben komolyan érezteti hatását. Az ökológiai válság, a klímakatasztrófa, a környezetszennyezés valósága, ami az egyre kiterjedtebb területeket fölfaló mezőgazdaság, iparosodás és a népességrobbanás egyenes következménye, napjainkban már nem lehet vita tárgya. A folyamatok pontosabb megértéséhez ugyanakkor szükség van az antropocén jelenségének és fogalmának elmélyült áttekintésére, értelmezésére, a földtani időskála újragondolására.
Horváth Márk könyve az antropocén tudományban elfoglalt helyének, a róla szóló eszmecseréknek, az azt övező vitáknak a bemutatását tűzi ki célul. A kötet első részében az úgynevezett „szűk” és „tág” antropocénfogalmak bevezetésével érzékelteti azt a tudományos közeget és beszédrendet, amely az antropocén köré szerveződött, beleértve a vele versengő gondolkodásmódokat, irányzatokat és a társfogalmak jelentette eltérő látószögeket. A második és harmadik részben az antropocén filozófiai és esztétikai kihívásait szemlélteti, mindazokat a bölcseleti és művészeti trendeket és tendenciákat – többek közt a poszthumanizmust, a spekulatív realizmust vagy éppen a „sötét ökológiát” –, amelyek a humán tudományok képviselőit is a jelenség értelmezésére sarkallják.
Az antropocén a jelenünk és a jövőnk. Mindennél fontosabbnak tűnik, hogy ezt a jelent és jövőt jobban értsük.
