"Eljött az idő. Hogy megmutassuk.
Vagyunk. Még vagyunk. Csángók.
Ott hul árdők, hegyák, mázők zödülnek.
Vajunk még ott, hul a naputánjáró tekeredik a nap után, hul a bascsok s a bábák tanáscsolnak a tamplam előtt, hul az emberek jókádvásek a disznótoron, hul az asszony kövérán szép, se hittványon beteg, s a tulpány nagyabb, mind a kalap. Hul hálybá tippadnak a kölykök, ha árőst akarnak valamit. Hul Förcágyi Péter a szálbába, úgy mágtáncoltassa az asszonyokat, hoj még azt is álfálájtik, hoj emberük van, s álfálájtenák minden nyomorúságot, minden nehézséget."
