Izsó Zita költészetében fontos szerep jut a rejtett összefüggések megvilágításának. A Gyökérzuhatag verseinek beszélői gyakran az együttállásokra figyelve jutnak el lényeges felismerésekhez, és váratlan analógiákon keresztül értelmezik saját helyzetüket. A zuhanó gyökerek címbéli képe a múltból örökölt minták és nehézségek fenyegető jelenlétére utal, a zuhatag kifejezés ugyanakkor előrevetíti a megtisztulás lehetőségét. A költészet akár ezeknek a kegyelmi pillanatoknak a feltárójává is válhat. A könyvet olvasva nem egyetlen személy útja bontakozik ki előttünk, a három versciklus - az Aljgyökérzet, az Évgyűrűk és a Koronaszint - mégis organikusan építkezve vezet végig az élet körén. A családi tapasztalatok és örökölt mintázatok kérdésétől indulva jutunk el a fiatal felnőttkor kapcsolati dilemmáiig, majd a szülővé válás adományáig, amely a növekedés újabb lehetőségét nyitja meg.
