Rendhagyó útikönyvet tart kezében az olvasó. Benedek László kisgyermek korától napjainkig terjedő úti élményeiről írt beszámolót. Könyve így nem csupán
útinapló, de kortörténet is egyben.
Miért utazik az ember? - teszi fel a kérdést Benedek, amire számos válasz adható. Utazni annyi, mint elhagyni az ismert én határait, hogy a tájban, a másikban, a történetben újraírjuk önmagunkat.
Elhagyjuk a térképet, hogy belépjünk a "belső tájba", ahol a folyók nemcsak vízből vannak, hanem emlékekből, vágyakból és elhallgatott mondatokból.
Csakhogy a közép-európai utazó nem csupán turista. Ő nem csak néz, hanem keres. Nem csak fényképez, hanem emlékezik - vallja erről. Az utazás nem csak élmény, hanem diagnózis: mitől szenvedünk, és mit keresünk a másikban, a tájban, a világban? És mi, akik utazunk, nem csak azért megyünk, hogy lássunk, hanem, hogy emlékezzünk arra, amit nem éltünk meg, csak örököltünk. Kisgyerekként, fi atal felnőttként, családosként, majd nyugdíjasként
Benedek Lászlónak volt szerencséje hat kontinensen megfordulni. Többnyire naplót vezetett, ezekből a jegyzeteiből merítenek hol egzotikus, hol nagyon is elérhető helyekről szóló leírásai, köztük azok az utak, amelyeken felesége, az egykori külügyminiszter, Göncz Kinga kísérője volt.
Benedek László pszichiáter, ötven éven át számos magyar, német, osztrák kórház és klinika orvosaként dolgozott. Jelenleg Bécsben pszichiátriai és pszichoterápiás magánrendelést folytat.
