Egy család, három generáció, nyolc perspektíva. Ebben a kötetben minden szereplő szót kap, hogy megoszthassa az olvasóval a saját igazát. E kitalált karakterekben az a közös, hogy bárkik lehetnek: aki mellé reggel leülünk a metrón, aki kiszolgál a kasszánál, vagy épp aki mellett elsétálunk a körúton. Összesurített életeik mindazt tartalmazzák, amivel nap mint nap találkozunk: transzgenerációs traumák, titkok, lelki, fizikai abúzusok, alkoholizmus, borderline, Alzheimer ... - a hibás viselkedési minták pedig makacsul öröklődnek: elkísérik, megtalálják az újabb és újabb családtagokat. "Amíg a gyerek nem les be a szekrénybe, vagy a szekrény nem borul rá, vagy nem emeli fel a szőnyeget, hogy bekukkantson alá, addig azt hiszi, boldog családban él, így a normális. Ráadásul a gyerekek okosak. Már akkor láttuk, hogy a többiekhez képest mi viszonylag jól vagyunk felöltöztetve. Többféle ételt kaptunk, a karunkról hiányzottak a lila markolásnyomok. A térd vagy a lábszár horzsolásai egészen mások."
