Vannak általánosan elfogadott társadalmi normáink. Kerüljük a szexizmust, ne rúgjunk
bele az egyházba, nyilvános érintkezéseink során maradjunk a jó ízlés határain
belül és lehetőleg ne szellentsünk hangosan társaságban. A legendás
Monty Python
társulat tagjai is nagyon jól ismerték ezeket a szabályokat, ami elsősorban onnan
látszik, hogy filmjeikben rendre sikerrel hágják át az összes hasonló normát.
Az abszurd humor immár kultikus magaslatokat ostromló pápái utolsó közös filmjükben,
Az élet értelmében visszatérnek gyökereikhez (a Monty Pythons Flying
Circus című tévésorozathoz) és hosszú, egybefüggő történet helyett több
apró sztorival borzolják a jóízlésűek idegeit. Az csak természetes, hogy számukra
semmi sem szent!
A 2000-ben megjelent, nem anamorf képű, az extrákat teljesen nélkülöző
kiadás után most végre olyan felszereltséggel kerülhet a gyűjteményekbe az angol
szupercsapat legutolsó közös filmje, amelyet megérdemelt!
