"Hátat fordítva álmaidnak
a szemerkélő eső kísér.
Pincék emléke,
hajnali három,
a szárazjégben félrészeg lányokat csókolsz,
most örülnél annak is,
ha egy ló sörényébe temethetnéd arcodat.
Valaha repülni tudtál.
Levágtad saját szárnyaid."
A világ és az egyén sérülékenységének, a testi-lelki kiszolgáltatottságnak a közelképei ezek a versek. Utazás a magány körül. Ne gondoljunk azonban önsajnálatra vagy az érzelmek aprópénzre váltására: a felnagyított részletek mind-mind jelentőséggel bírnak, emellett szembesítik is az olvasót saját élettöredékeivel.
A kötet mesél, kis mozaiktörténetek vonulnak végig a ciklusokon, kapcsolatok épülnek és rombolódnak, betegség, bosszúságok nehezítik a mindennapokat - és készítik elő az ünnepet.
Mindeközben már-már zavarba ejtően sok állat kujtorog a szereplők környékén. Vajon mire figyelmeztetnek, milyen tulajdonságainkat hordozzák?
- Farkas Wellmann Éva
