Új alapszabály: csak akkor vigyél haza ismeretlen kóborlót az utcáról, ha teljesen biztos vagy benne, hogy a lehető legnagyobb rendben van az életed. A fiatal és szép Giovanna hiába tiltakozik élhetetlen (és kevésbé sikeres) férje legújabb szerzeménye ellen, az emlékezetét vesztett idős férfi lassan a család, leginkább a nő mindennapjainak fontos részévé válik. Miközben az öregúr életét igyekszik rendbe tenni, Giovanna saját sorsának bizonytalanságával szembesül, választani kényszerül a megszokás és addig beteljesítetlen vágyainak kiélése között.
Özpetek ismét finom, szép, olykor szépelgő filmet csinált. Pillanatokra el tudunk andalodni a szereplőkkel, ám ezek az időtartamok talán megnyújthatóak lettek volna, ha a rendező nem próbál minden nyomorúságot olyan koncentrációban sűríteni, hogy valószerűtlen példázattá emelje a központi konfliktust. A kevesebb esetleg ebben az esetben is több lett volna, hiszen a csendesebb, visszafogottabb, de mindemellett erős színészi jelenlét a hangulatok, a vadhajtásoktól megtisztított történet mellett is bőven szolgáltathatnak lehetőséget, hogy a néző az érzelmeivel dolgozzon.
