Távlattani leckék. Régi és új versek, amelyek a tér és az idő, a valóság és az illúzió, fény és árnyék átjáróit kutatják. Orosz István, a grafika mestere költőként egyesíti a látvány és a nyelv világát. Ahogy képeiben a perspektívák játéka a tér új dimenzióit nyitja fel, úgy szavai is egyszerre tükrök és ablakok - a belső és a külső világ közötti átjárók. Ezek a versek időn és téren átívelő, mélyen filozofikus utazások, amelyek egyaránt bebolyongják az antik hagyományok és a modern metafizikai kérdések világait.
Orosz István versei a valóság üledékei alatti rejtett mintázatokat kutatják - az emlékek, álmok és tükröződések szövevényében, amelyben minden sor váratlan, és minden vers egy új, ismeretlen térkép.
Orosz István (1951) képzőművész, filmrendező évek óta foglalkozik irodalommal is. Verseskötete különleges perspektívát kínál a képek és szavak metszéspontjain.
Könyvei:
Útvesztők, 1., 2003.
Útvesztők 2., 2004.
Körzővel rajzolt víz; 2008.
A lerajzolt idő; 2008.
A követ és a fáraó; 2011.
Válogatott sejtések (a tojás volt előbb); 2013.
Sakkparti a szigeten; 2015.
Az idő látképei; 2016.
Szent Rinocérosz gyermekei; 2017.
Pótszarv; 2020.
Örömajkon örömének..., 2020.
Páternoszter; 2021.
Levelek a nagykövettől; 2021.
Mekkora kép!; 2021.
Könyv a tükörben (avagy a megevett
tengerészek); 2021.
Apakönyv; 2023.
A hasonmás (a Rév Júlia-dosszié); 2024.
