A folyók, patakok, csermelyek, folyócskák, folyamok mind a tengerekbe tartanak. Ők a föld testének erei. Az író, aki ezúttal a bemutatásukra vállalkozott, folyamatosan magasra teszi a lécet. A Dunáról írt már könyvet, most a legmagyarabb folyó, a Tisza került sorra.
Márpedig aki a Tiszáról ír, az rólam is ír, mert az én világhelyem a Marostorok Szegednél, amelynek főutcája maga a folyó. A szabályozás felbőszítette a Tiszát, ezért is mosta el a falut Szegedből, 1879-ben. Ugyanis felülről kezdték átvágni a kanyarjait, hatalmas árterületét, és felgyorsult a sebje, vagyis sodrása.
Ez a folyószociográfia nemcsak természeti leírásokat, magyarázatokat ad, hanem történelmi, gazdaságföldrajzi eseményeket is ábrázol. A parton megtörtént szinte minden fontos jelenségre reagál, de a főhős, egy merész embernő, Fecske szerepeltetésével valójában a regény területére is behatol.
Miután végighajózta a folyót, "némi csalódottsággal szemlélte, hogy [a Tisza] 962 kilométert megtéve, önállóságát feladva miként rohan egy másik folyó karjaiba".
A Tiszai história egy szépirodalmi folyó-irat. Olvassátok el ezt a könyvet!
Temesi Ferenc
Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító
