Iancu Laura új verseskötete a modern líra kísérletező formáit tárja elénk, ahol az olvasó aktív értelmezésére építve bontakozik ki a személyes és kollektív élmények komplex hálója.
A versek a hétköznapi tapasztalat és a belső tudatmezők kapcsolatát vizsgálják, miközben a nyelv ritmikai és képi struktúrái tudatos dramaturgiát követnek. Ciklikus szerkezetük finoman vezeti az olvasót valóság és képzelet, jelen és múlt rétegein át, miközben a kötetben a bensőséges istenkeresés és hazaérkezés motívumai is kibomlanak.
A kötet képi és hangzásbeli gazdagsága egyszerre hívja a befogadó érzékeit és értelmét, kutatva a kortárs költészet formanyelvét, miközben a belső világ feszültségeire is érzékenyen reflektál.
