Zarathustra, Istennek vésője

Illúzió Eszközévé tökéletesít, a létezés vésőjévé edz a teremtés tüze. Úgy látszik, legfőbb életfeladatom az, hogy a közöny dúcait lepattintva láthatóvá tegyem mindazt, mi láthatatlan. De valójában mi is az a láthatatlan valami? Illúzió? Igen. Úgy, ahogy illúzió az is, hogy a szobrász megnyilvánulásaitól függ a világ megjavulása. Mától többet nem kérdőjelezem meg szobrászi létemet. Nincs létjogosultsága a kérdésnek, hiszen olyan, mint szobrászi lét, nem létezik. Illúzió. Volt, nincs, akár egy kis dúc, mi vésőm útjába került. Dúc-lét, valami ilyesmi élethelyzetben élek. Az ezüstöt is tűzbe tartják, hogy kiégjen belőle a szemét. A létezés vésőjét a közöny tüzébe dugták. Majdcsak megedződik. Illúzió.