Pasolini 1975-ben forgatta le Salo című filmjét, melynek története De Sade márki Szodoma 120 napja című hírhedt regényén alapul, de a cselekményt a rendező 1943-ba a fasiszta megszállás alatt lévő Észak-Olaszországba helyezte át. Négy úr fegyveresei segítségével fiatal férfiakat és nőket ejt foglyul, majd a „fajta” 16 legtökéletesebb példányát kiválogatva egy kastélyba vonulnak, ahol szigorú rendszabályok szerint telnek a napok. Dante Poklához hasonlóan a fiatalok végigjárják az embertelenség legmélyebb bugyrait: a Mániák Körében a négy úr idős prostituáltak perverz történetei révén felkeltett perverzióit élik ki a fiatalokon, de ez csak a kezdet, hiszen alá kell szállniuk a Szar és a Vér körébe, végül pedig szinte megváltásként érkezik a válogatott kegyetlenkedéssel kíséretében végrehajtott kivégzés.
A Salo bemutatóját a rendező halála után tartották, és a nézőket sokkolta a látvány. A film azóta is viták kereszttüzében áll, de hatása vitathatatlan: a fasizmus embertelenségének, kegyetlenségének, szadizmusának szimbóluma.
