Cuki egy teljesen normális öreglány. Ő még abból a generációból származik,
ahol a házasságban fogadott örök eskü életfogytiglan szól a rég eltávozott férj
emlékének. Cuki egy napon aztán rádöbben, hogy nincs értelme tovább élni,
nem kíváncsi már rá senki, így hát úgy dönt, saját kezűleg vet véget életének.
Megmarkol egy kézhezálló pisztolyt özvegyi hagyatékából, és - hogy utolsó akciójával
se ébresszen fel senkit - egy párnát tesz a fegyver elé, mielőtt jól fejbelőné
magát.
Unokahúga, Camille - a falu önjelölt kultúrfelelőse - fedezi fel Cukit
vérbefagyva. A magára valamit adó keresztény családban azonban öngyilkosságnak
még az árnyéka sem merülhet fel. Így Camille úgy határoz, hogy mint vélt
egyetlen örökös és rangidős, átveszi az események irányítását. A szégyent elkerülendő,
Cuki csak merénylet áldozata lehetett, és a nyomok ilyetén alakításához
Corával, szellemileg kissé megtorpant hugával együtt nagy ütemben látnak
hozzá.
A kalamajka ezzel kezdődik. A Fargo léptékű faluban a merénylőt megtalálni
még a kissé tohonya rendőrörsnek sem lesz nehéz. A gyilkos pedig, ha volt ilyen,
ha nem - megkerül, és elnyeri végső büntetését...
